A kokain mint kábítószer és gyógyszer - e szubsztancia története és a hatásai
A kokain egy stimuláns drog, amelyet a dél-amerikai kokacserje leveléből állítanak elő. Az Amazonas esőerdeiben és az Andokban élő őslakosok évezredek óta rágják a kokaleveleket, hogy bepörögjenek. Az európai tudósok először az 1850-es években izolálták a kokaint a kokalevelekből. Az egykor orvosi „csodaszerként” ünnepelt kokaint ma már a szakértők a Föld egyik leginkább függőséget okozó anyagának tartják.
Koka növény
kokacserje Dél-Amerika egyik legrégebbi kultúrnövénye. A botanikusok úgy vélik, hogy termesztése az Amazonas esőerdeiben kezdődött, majd az Andokig terjedt.
Mivel a fogyasztók mámorító érzést és energialöketet éreztek tőle, Dél-Amerika őslakosai évszázadokon át rágták a kokaleveleket. Ezek a levelek az inkák kulturális és vallási szertartásainak is részét képezték.
A gyarmati Dél-Amerikában a katolikus egyház a kokalevelek fogyasztását a kereszténység terjedését aláásónak tekintette. A katolikus püspökök 1551-ben felszólították a perui kormányt, hogy tiltsa be a kokacserje használatát. Végül nem tiltották be, de korlátozták a növény termesztésére használt földterületek méretét.
A kokain mint gyógyszer
Albert Nieman német vegyész 1860-ban izolálta a kokaint a kokalevelekből. Észrevette, hogy a fehér porszerű anyag elzsibbasztja a nyelvét.
Ugyanebben az időben Angelo Mariani francia vegyész bordeaux-i borból és kokalevelekből készített italt. Ezt Vin Mariani névre keresztelte. A reklámok azt állították, hogy a népszerű ital „helyreállítja az egészséget és a vitalitást”.
Több mint két évtizeddel később Carl Koller osztrák szemészorvos kísérletezett a kokainnal mint sebészeti érzéstelenítővel, mivel a szürkehályogműtéteket akkoriban többnyire érzéstelenítés nélkül végezték.
Az éter és a kloroform nem volt használható, mert hányást váltottak ki a betegekből - ami nyilvánvaló problémát jelentett az érzékeny szemműtéteknél. A legtöbb szürkehályogos beteg ezért kínzó fájdalmat élt át.
Miután a beteg szemet kokainoldattal itatta át, Koller azt tapasztalta, hogy a betegek már nem rándultak össze, amikor a szike a szemükhöz ért.
A gyógyszergyárak hamarosan elkezdték árusítani a kokaint. Az érzéstelenítő kokain iránti lelkesedés azonban gyorsan alábbhagyott az orvostársadalomban, mivel az egekbe szökött azoknak a betegeknek a száma, akik véletlen túladagolásban haltak meg a műtétek során.
Freud és a kokainfüggőség
Sigmund Freudot, a pszichoanalízis tudományát megalapozó osztrák neurológust egyenesen lenyűgözte a kokain. Pályafutása korai szakaszában kísérletezni kezdett ezzel a kábítószerrel.
1884-ben, 28 évesen Freud „Uber Coca” címmel írt egy cikket, amelyet úgy jellemzett, mint „e mágikus anyag dicshimnuszát”.
Azonban a kokain egy nagy hátránya elkerülte a figyelmét: ez a függőség volt. Freud a következő 12 évet azzal töltötte, hogy megpróbált leszokni a kokainfüggőségéről.
A kokain és a Coca-Cola
John Stith Pemberton amerikai gyógyszerész 1886-ban megalapította a Coca-Cola vállalatot, amely kokainból és édes szirupból készült italt gyártott.
A Coca-Colát kezdetben csak a fajilag szegregált szódagyárakban árulták, később azonban a fehér középosztály körében is népszerűvé vált.
A Coca-Cola 1899-ben kezdte el palackozott formában árusítani italát. Így az alsóbb osztályok és a kisebbségek is hozzáférhettek ehhez a kokain tartalmú italhoz.
1903-ban a vállalat eltávolította a kokaint a termékeiből, amit valószínűleg inkább a faji előítéletek és a szigorodó előírások, mint az egészségügyi aggályok motiváltak.
Harrison kábítószerellenes törvénye
Az 1914-es Harrison-féle kábítószer-ellenes törvény az egyik első volt a nemzeti kábítószer-szabályozásban.
A törvényt Francis Burton Harrison New York-i képviselő terjesztette elő, és gyakorlatilag betiltotta a koka- és ópiumtermékek árusítását és használatát.
A törvény támogatását a rasszista érzelmek táplálták. Az újságok, politikusok és orvosok kihasználták a fehérek félelmét a mitikus „fekete kokainördögtől” - egyesek úgy vélték, hogy a néger kokainfogyasztók rendkívül veszélyes bűnözők.
A Crack kokain
Az 1980-as években a crack - a kokain kristályosított formája - egyre népszerűvé vált.
Az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség (DEA) szerint az illegális kokain ára az 1970-es évek végén nagyjából 80%-kal csökkent, mivel az amerikai piacot elárasztotta a jellegzetes fehér por mellékterméke. A dílerek új értékesítési módokat keresve egyre inkább a crack felé fordultak.
A cracket úgy lehetett előállítani, hogy a kokainport víz és ammónia keverékében feloldották, majd addig forralták, amíg szilárd anyagot nem képezett. Ezt a szilárd formát kisebb darabokra vagy „kövekre” lehetett törni és így elszívni.
A crack elszívása rövid és intenzív kábulatot okoz, ami ezt az anyagot a kokainpornál is nagyobb függőséget okozóbbá teszi. A crack ráadásul sokkal olcsóbb is volt, mint maga a kokainpor. 1985 környékén a legtöbb városban körülbelül öt dollárért adtak egy crack-kődarabot.
Amikor 1982-ben felfedezték az első crack-házat Miamiban, az még nem keltett országos figyelmet. A kábítószer-ellenes hatóság ugyanis úgy vélte, hogy lokális jelenségről van szó. Azonban 1983-ban New Yorkban is megjelent a crack, és hamarosan további nagyvárosokban terjedt el.
Crack-járvány az 1980-as években
A crack használata az 1980-as években kezdett meredeken növekedni. 1985 és 1989 között a rendszeres crack-kokaint fogyasztók száma 4,2 millióról 5,8 millióra nőtt.
Nagyjából ugyanebben az időben néhány amerikai nagyvárosban a bűnözés mértéke is megnőtt. Az Igazságügyi Statisztikai Hivatal 1988-as tanulmánya szerint New Yorkban az összes gyilkosság 32%-ához, míg a kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságok 60%-ához volt kapcsolható a crack használata.
Az 1980-as években az illegális kábítószer-használat iránti közérdeklődés egyre nőtt, ráadásul politikai feszültségek törtek ki, amikor az országot az úgynevezett „crack-járvány” sújtotta.
A kokainra vonatkozó törvények
Az 1986. évi szövetségi kábítószer-ellenes törvény, amely a „kábítószer elleni háború” részét képezte, 100:1 arányú súlykülönbséget állapított meg a crack és a kokainpor mennyisége között, amely bizonyos büntetőjogi szankciók kiváltásához volt szükséges, és a crack birtoklásáért öt év kötelező minimális büntetést állapított meg.
Ez például 1 gramm crack esetében ugyanolyan minimális ötéves büntetés kiszabását jelentette, mint 100 gramm kokainporra vonatkozóan. Ellenzői azzal érveltek, hogy a törvény rasszista, mivel a crackfogyasztók többsége nagyobb valószínűséggel volt afroamerikai.
A kritikára válaszul a 2010. évi igazságos büntetés kiszabásáról szóló törvény 18:1-re csökkentette a crack és a kokainpor súlyának arányát, emellett pedig eltörölte a crack birtoklásáért minimálisan kiszabható ötéves kötelező büntetést is.