Pszichedelikus drogok: típusok, hatások és kockázatok
A legfontosabb tudnivalók a pszichedelikus drogokkal kapcsolatban
- A pszichedelikus drogok hallucinációkat okozhatnak, és más veszélyes hatásai is lehetnek.
- Egyes pszichedelikus szerek esetében azok terápiás potenciáljukat kutatják, ám a kutatások még kezdeti stádiumban vannak, így az ilyen anyagok a szigorúan korlátozott kísérleti kereteken kívül nem állnak legálisan rendelkezésre.
- 2023 júniusában az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatal (FDA) iránymutatás-tervezetet adott ki, hogy segítse a kutatókat az olyan biztonságos vizsgálatok megtervezésében, amelyek értelmezhető eredményeket hoznak a pszichedelikus szerek jövőbeli kutatásának és használatának támogatása érdekében.
A pszichedelikus drogok olyan anyagok csoportja, amelyek megváltoztatják vagy fokozzák az érzékszervi percepciót, a gondolkodási folyamatokat és az energiaszintet. Ezeket az anyagokat hallucinogén drogoknak vagy egyszerűen csak hallucinogéneknek is nevezik. Sokféle formában léteznek, a vegyi anyagoktól, mint az LSD, az olyan növényekig, mint a peyote.
Ez a cikk a pszichedelikus anyagokat, azok történetét és különböző típusait vizsgálja. Kitér továbbá a terápiás lehetőségeikre és lehetséges kockázataikra is.
A pszichedelikus szerek használatának története
A hallucinogéneket számos kultúrában évszázadokon át használták, és néhányat még ma is használnak vallási szertartásokon a spirituális vagy felfokozott tudatállapot megtapasztalására.
Az 1960-as években a hallucinogéneket a pszichoterápiában is alkalmazták, de a közelmúltban ez megszűnt, főként politikai okokból. Azonban a pszichológiai kutatások újjáélesztették a pszichedelikus szerek használatát a kísérleti pszichológiai terápiákban.
A pszichedelikus szerek tehát lassan újra megjelennek a pszichológiában és a pszichiátriában, mint a szorongás, a depresszió, a poszttraumás stresszzavar (PTSD) és más betegségek hatékony kezelésének eszközei. A szabályozott gyógymód jelenleg kísérleti jellegű, így sokak számára még nem elérhető.
Bár a pszichedelikus terápia ígéretesnek bizonyul számos mentális zavar kezelésében, fontos megjegyezni, hogy ezek a kutatások még csak kezdeti stádiumúak. Vagyis a pszichedelikus szerek a terápiás célokra korlátozott kutatási kereteken kívül nem állnak rendelkezésre.
A mentális betegségei tüneteinek kezelése érdekében mindenképpen egyeztessen orvosával másfajta kezelési lehetőségekről, amelyek hatékonyan segíthetnek, mint például a terápia, az előírt gyógyszerek használata vagy a meditáció.
A pszichedelikus drogok típusai
Az alábbiakban megemlítünk néhányat a leggyakrabban használt pszichedelikus anyagok közül.
LSD
A lizergsav-dietilamid (LSD) egy kémiailag szintetizált hallucinogén, amelyet az anyarozsból, egy rozsmagon termő gombafajtából nyernek ki. Az LSD-t, amelyet egyszerűen csak savként (acidként) is szokás emlegetni, széles körben használták az 1960-as években, amíg be nem tiltották. Ám az LSD használata annak ellenére is folytatódott, hogy ellenőrzött anyagnak minősül.
Dimetiltriptamin (DMT)
A dimetiltriptamin (DMT) egy természetes növényi eredetű pszichedelikus szer, amely egyes közép- és dél-amerikai fák kérgében és diójában található. A DMT hatása sokkal rövidebb, mint más pszichedelikus szereké, általában csak egy órán át tart.
Meszkalin
A meszkalin a természetben előforduló pszichedelikus anyag, amely bizonyos kaktuszfajokban található. Ezek közül a leghíresebb a peyote-kaktusz. A meszkalin hatása hasonló az LSD-éhez.
Bár a peyote az I. számú listán szereplő kábítószer, és ezért illegális, ez az ellenőrzött anyagként való besorolás nem vonatkozik az indián vallási szertartásokban való használatára.
Azonban minden olyan személynek, aki peyote-ot állít elő vagy forgalmaz egy indián egyház számára, évente regisztráltatnia kell magát, és meg kell felelnie a törvény minden egyéb követelményének.
Ololiuqui
Az ololiuqui egy természetben előforduló pszichedelikus szer, amely a Közép- és Dél-Amerikában termő útifűvirág magjaiban található. A meszkalinhoz hasonlóan az ololiuquit is régóta használják spirituális rituálékban az őslakos csoportok, főként ott, ahol ez a növény nő, de a meszkalintól eltérően nem számít ellenőrzött anyagnak az Egyesült Államokban.
Psilocybin
A pszilocibin egy pszichedelikus anyag, amely egyes gombákban található, így néha varázsgombaként is emlegetik. A hallucinogén gombák száma nagy, és jogi státuszuk némileg kétértelmű, mivel a világ számos részén vadon termő gombákról van szó.
A gombák különösen nagy kockázatot jelentenek egyes fajok toxicitása miatt, amely akár halálos kimenetelű is lehet.
Ecstasy
Az ecstasy vagy MDMA nehezebben sorolható be a pszichedelikus szerek közé, mivel itt a hallucinogén hatások kevésbé hangsúlyosak, míg a hangulatjavító és stimuláló hatások erőteljesebbek, mint néhány más pszichedelikus szer esetében. Az ecstasy azonban hallucinációkat és téveszméket okozhat.
Az ecstasy a túlhevülésből, kiszáradásból és vízmérgezésből eredő egészségügyi problémák fokozott kockázatával is összefüggésbe hozható.
A pszichedelikus drogok hatásai
A pszichedelikus drogok hatásai személyenként eltérőek. Olyan tényezők, mint az adagolás, a környezet és maga az egyén személyisége befolyásolják, hogy a pszichedelikus szerek hogyan hatnak egy adott emberre.
A pszichedelikus drogok hatásai a következők lehetnek:
- Megváltozott időérzékelés
- Nehézségek a másokkal való egyértelmű és világos kommunikációban
- Hallucinációk, például érzések, hangok hallása és/vagy valótlan képek látása
- Fokozott tudatosság vagy megértés
- Felfokozott energia
- A racionális gondolkodás képességének hiánya
- Vegyes érzékszervi élmények (pl. hangok látása)
- Hányinger
- Spirituális élmények
- Életszerű érzékszervi tapasztalások
Az LSD, a peyote és a DMT rövid távú hatásai közé tartozhat a pulzusszám emelkedése. Az LSD és a peyote a testhőmérséklet emelkedését is okozhatja. Az LSD emellett szédülést, álmosságot, vérnyomás-emelkedést, étvágytalanságot, szájszárazságot, izzadást, érzékszervi tompulást, gyengeséget, remegést és impulzív viselkedést is okozhat.
A pszilocibin relaxációs hatást vagy önreflexiós érzést, de idegességet és paranoiát, sőt pánikrohamot is kiválthat.
A peyote hatásai közé tartoznak a koordinálatlan mozgások, a túlzott izzadás és a kipirulás. A DMT nyugtalanságot és a testi, illetve térbeli érzékelés torzulását okozhatja.
Az ololiuqui hatásai hasonlóak az LSD hatásaihoz, de ez a drog is okozhat hányingert, hányást, fejfájást, magas vérnyomást, valamint álmosságot.
Tolerancia és függőség
Úgy tűnik, hogy a pszichedelikus szerek nem okoznak függőséget. A függőséget, mint olyat, úgy definiálják, mint egy anyag krónikus használatát a negatív következmények ellenére.
Egyes hallucinogén drogok azonban toleranciához vezethetnek, és néhányan arról számolnak be, hogy az ilyen anyagok használatának abbahagyása után elvonási tüneteket tapasztalnak.
Például az LSD szedése toleranciát okozhat, ami azt jelenti, hogy az embereknek több anyagra van szükségük ugyanolyan fokú hatás eléréséhez. Ez kockázatos lehet, mert maga a drog kiszámíthatatlan hatásokat válthat ki.
Más anyagokkal szembeni kereszttolerancia is előfordulhat. Az LSD-vel szembeni tolerancia kialakulása azt jelenti, hogy az emberek kevésbé reagálnak bizonyos egyéb anyagokra, beleértve a meszkalint és a pszilocibint.
Ha Ön vagy szerettei, rokonai, barátai, esetleg ismerősei droganyag-használattal vagy függőséggel küzdenek, forduljon a pszichoaktív anyagokkal való visszaéléssel és a mentális egészséggel foglalkozó Országos segélyvonalhoz, ahol információkat kaphat a környékén található támogatási és kezelési lehetőségekről.