Mi az ecstasy, annak hatásai és története

Az ecstasy, amelyet a szlengben „molly” néven is emlegetnek, egy szintetikus drog, ami hallucinogén és stimuláns hatásairól híres. Köztudott, hogy a fokozott energia, az öröm és az érzelmi melegség érzését váltja ki, emellett torzított érzékszervi és időérzékelési zavart is okoz.

Az ecstasy kémiai neve 3,4-metiléndioximetamfetamin (MDMA). Az amfetamin származéka, és hasonló szerkezetű, mint a metamfetamin („pervitin”).

Míg az ecstasyt eredetileg főként éjszakai klubokban és őrült rendezvényeken használták, alkalmazása mára szélesebb körben is elterjedt. A Nemzeti Drogfogyasztási Intézet 2021-es felmérése szerint a 12 év feletti amerikai lakosság 0,8%-a számolt be arról, hogy az előző 12 hónapban használt ecstasyt.

Az ecstasy használatának tünetei

A Nemzeti Drogfogyasztási Intézet szerint az MDMA különféle hatásokat okoz, többek között:

• szorongás
• figyelemzavarok
• zavarodottság
• libidó csökkenése
• depresszió
• impulzivitás
• álmatlanság
• ingerlékenység
• memóriaproblémák
• étvágycsökkenés

Az MDMA hatása általában három-hat órán át tart. Egyes esetekben azonban az ecstasy mellékhatásait még egy nappal a bevétel után is érezheti. Ezek a tünetek akár egy hétig vagy még tovább is eltarthatnak, különösen, ha az MDMA-t más drogokkal, például marihuánával keverik. Ha az ecstasy bevétele után tartós hatásokat tapasztal, mindenképpen forduljon mielőbb orvoshoz.

Hogyan lehet felismerni az ecstasyt?

Az ecstasy általában tabletta vagy kapszula formájában kerül forgalomba, de folyadékként is bevihető, vagy por formájában felszippantható.

• Tabletták: az ecstasyt általában tabletta formájában állítják elő, amelyeket gyakran grafikai mintákkal vagy kereskedelmi logókkal látnak el.
• Por: az ecstasy, amely a népszerű Molly (a „molekuláris” szó szlengje) becenéven ismert és ezt gyakran használják az MDMA állítólag „tiszta” kristályos por formájára. A Nemzeti Drogfogyasztási Intézet szerint azonban a Mollyt sok esetben más anyagokkal, például szintetikus katinonnal (fürdősókkal) kombinálják.

Más szabadidős drogokkal, például a kokainnal vagy a nikotinnal ellentétben, amelyek növényekből származnak, az ecstasy az amfetamin molekula szerkezetének megváltoztatásával szintetizálódik.

Az előállítási módszernek köszönhetően tisztasága jelentősen változhat, és más anyagok is könnyen kombinálhatók ugyanabban a tablettában. Az ecstasyban lévő idegen anyagok és "szennyezők" között gyakran előfordul a metamfetamin, a koffein, az efedrin és a ketamin.

Az ecstasy lehetséges gyógyászati felhasználási területei

Bár az ecstasy ma már elsősorban szabadidős drogként ismert, orvosi célokra is használják. Az 1970-es években az ecstasyt mint terápiás drogot vizsgálták, mivel egyes pszichoterapeuták úgy vélték, hogy felnyitja az emberek szemét, és növeli az empátia, valamint a kölcsönös megértés képességét.

Ezt a felhasználást az MDMA kriminalizálása szakította meg. 1985-ben az ecstasy az I. jegyzékbe került, ami azt jelenti, hogy az anyag nagy visszaélési potenciállal rendelkezik, és egészségügyi problémák kezelésére jogilag nem engedélyezett.

Az MDMA orvosi felhasználása iránt azonban ismét érdeklődés mutatkozik, a pszichoterápia mellett olyan állapotok kezelésére, mint a szorongásos zavarok - különösen a szociális szorongásos zavar (SAD) és a poszttraumás stressz-zavar (PTSD).

Egy tanulmány megállapította, hogy az MDMA orvosi alkalmazása autista felnőtteknél, akik szociális szorongásos zavarban szenvedtek, segített csökkenteni a szociális szorongásos zavar tüneteit, például az érzékelt szociális fenyegetettséget, az önkritikát vagy a szégyenérzetet.
A folyamatban lévő klinikai kísérletek azt sugallják, hogy az ecstasy ígéretes a krónikus poszttraumás stressz-zavar (PTSD) kezelésében. Egy 3. fázisú vizsgálat eredményei kimutatták, hogy az MDMA-val történő kezelésekben résztvevők 88%-ánál jelentősen csökkentek a PTSD tünetei, 67%-uknál pedig a kezelés végére már nem teljesültek a PTSD diagnózis kritériumai.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a kutatások még mindig a kezdeti stádiumban vannak. További kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük az MDMA hatékonyságát az orvostudományban. Az MDMA gyógyászati célú felhasználása szigorúan ellenőrzött, és csak egészségügyi szakemberek adhatják be szabályozott létesítményekben.

2017-ben az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal áttörést jelentő terápiás státuszt adott az MDMA-nak, mivel előzetes bizonyítékok szóltak a poszttraumás stressz-zavar kezelésében való hatékonysága mellett. Ez a státusz segít felgyorsítani a súlyos betegségek kezelésére szolgáló anyagok fejlesztését és kutatását. Ez nem jelenti azt, hogy az ecstasy elérhetővé válik gyógyszerként, de mindenképp gyorsíthatja a drog jóváhagyásának és bizonyos állapotok gyógyászati kezelésére való rendelkezésre bocsátásának sebességét.

Az ecstasy hatásai

Az ecstasy az agyban lévő három vegyi anyag - a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin - aktivitásának befolyásolásával fejti ki hatását. Ezek a vegyi anyagok a szervezet számos különböző funkciójában játszanak szerepet, beleértve az energiaszintet, a hangulatot, az érzelmeket és az alvást.

Az ecstasy azonnali hatása körülbelül 45 perccel az adag bevétele után kezdődik. Az emberek jellemzően fokozott, jó közérzetet és érzelmi melegséget tapasztalnak. A további hatások közé tartozik a mások iránti nagyobb empátia érzése és a jobb érzékszervi funkciók.

Függőség, túladagolás és leszokás

Bár az ecstasy számos olyan neurotranszmitterre hat az agyban, amelyekre más függőséget okozó drogok is hatással vannak, a Nemzeti Drogfogyasztási Intézet szerint a kutatások nem állapították meg kellőképpen, hogy az ecstasy függőséget okoz-e.
Egy tanulmány szerint az ecstasy használata a dopamin- és szerotoninrendszerben bekövetkező változásokkal jár, amelyek a fokozott impulzivitással és a szerhasználati zavarokkal hozhatók összefüggésbe.

Az Amerikai Addiktológiai Társaság úgy definiálja a függőséget, mint a kábítószer folyamatos használatát a káros következmények ellenére. A jelentések szerint az ecstasyt használó embereknél ezek a tünetek, valamint a függőség egyéb jellemzői is megfigyelhetők, beleértve a toleranciát, a kábítószer utáni sóvárgást és az elvonási tüneteket.

Az ecstasy használatának kockázatai

Az ecstasyt használók fokozott eufória- és éberségérzetet tapasztalnak, ám ennek a drognak (is) számos mellékhatása is van, többek között:

• rendszertelen gondolatok
• elszakítottság érzése
• fokozott mértékű szorongás
• megnövekedett szívritmus
• ingerlékenység
• hányinger
• gyenge étvágy
• izzadás és hőhullámok

Ecstasy-túladagolás

A túladagolás ugyan ritka jelenség, ám életveszélyes lehet. Az ecstasy-túladagolás tünetei közé tartozhat az ájulás, a pánikroham vagy a szélsőséges mértékű szorongás, a magas vérnyomás, sőt akár görcsök is. Ha az ecstasy használatát intenzív fizikai aktivitás követi, az a testhőmérséklet potenciálisan veszélyes emelkedéséhez, az úgynevezett hipertermia kialakulásához vezethet.

A másik nagy veszélyt az jelenti, hogy az ecstasyt használó emberek valójában nem tudják, hogy mit is fogyasztanak pontosan.

Egy tanulmányban a kutatók azt állapították meg, hogy a vizsgált mintáknak csak 60%-a tartalmazott rendes MDMA-t, és sok minta az úgynevezett „hamis kokainnal” volt keverve, ami legtöbbször szintetikus katinonból készült anyag. A minták majdnem 25%-ánál a kutatók nem tudták egyértelműen meghatározni, hogy valójában mi volt a tablettákban.

Hogyan lehet segítséget kérni?

Bár az Ecstasy-függőségre egyelőre nincs specifikus gyógyászati kezelés, a Nemzeti Drogfogyasztási Intézet szerint a kognitív viselkedésterápia (CBT) a leghatékonyabb megoldás rá. Ez a fajta beavatkozás segít megváltoztatni az emberek gondolkodását és viselkedését, hogy elősegítse a függőségből való felépülést. A CBT készségeket is tanít az embereknek, hogy jobban tudják kezelni a stresszt, amely nagyban hozzájárul a szerhasználathoz.

Jelenleg nem léteznek az FDA által jóváhagyott gyógyszerek az Ecstasy-függőség kezelésére. A felépülési programok és a támogató csoportok is hasznosak lehetnek, különösen, ha kognitív-viselkedéses beavatkozásokkal együtt alkalmazzák őket.

Az extasy története

Az MDMA-t eredetileg 1912-ben fejlesztették ki, mint olyan gyógyászati vegyületet, amelyet más gyógyszerek előállításához lehetett felhasználni. 1914-ben szabadalmaztatták. Miután azonban felfedezték a drog hallucinogén tulajdonságait, a további fejlesztését több évtizedre leállították.

Az ecstasy egyike volt annak a több kábítószernek, amelyet néhány évtizeddel később katonai kontextusban teszteltek. Ezután újraszintetizálták, először Gordon Alles, majd Alexander Shulgin, aki önmagán, feleségén és barátain tesztelte.

Shulgin ezután számos új, különböző hatású és kockázatú vegyületet fejlesztett ki, köztük az MDMA-t és a PMMA-t (parametoximetamfetamin), amelyek közül sok az utcai ecstasy változataként végezte. Ám az MDMA, mint rekreációs drog, csak jóval később jelent meg végül az utcákon.

Az MDMA, az ecstasy korábbi változata, az 1960-as és 1970-es években vált népszerű szabadidős droggá. Az 1980-as években az MDMA volt a partik és éjszakai klubok kedvelt drogja. Használata széles körben elterjedt az egyetemisták, a „yuppie-k” és a meleg közösségek körében.

Az ecstasy használatával járó egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos aggodalmak miatt azonban 1977-ben betiltották az Egyesült Királyságban, jóval a brit népszerűségét megelőzve.

A Molly az Egyesült Államokban 1985-ben került betiltásra, amikor a Drogellenes Ügynökség (DEA) az ellenőrzött anyagokról szóló törvény I. listájára helyezte.

E törvény megkerülésére törekedve néhány év alatt az Ecstasy különböző változatait szintetizálták, ami az úgynevezett designer drugs mozgalom alapját képezte. Végül ezt a gyártást is betiltották, de 2000 környékén a házi készítésű metamfetamin népszerűsége nyomán újra felmerült a probléma.