A kendernövény anatómiája

A kendernövények számos szerkezettel rendelkeznek, amelyek többsége az összes többi virágzó növénytípuson is megtalálható. A kender hosszú és vékony szárakon nő. Ezekből, a csomópontoknak nevezett területekről nőnek a nagy és ikonikus, legyező alakú levelek.

A kender a virágai, más néven tobozai révén különbözik a többi növénytől. Ezeken egyedi és bonyolult képződmények találhatók: tüzes, narancssárga szőrszálak, amelyeket gyantakristályok borítanak, és apró cukros levélkékbe burkolódznak.

A kendernövény részei

Magok

A teljes növény genetikai információi a magokban tárolódnak. Ezeket csak a nőivarú növények termelik, de mindkét nem genetikai információit hordozzák. A magoknak csírázniuk kell ahhoz, hogy növénnyé alakuljanak. A csírázás során embrionális gyökeret képeznek, amely fokozatosan főgyökérré alakul. Ez táplálja a növényt és rögzíti a talajban.

Csíralevelek

Ezek az első levelek, amelyek a csírázás után kinőnek a magokból. Általában párban nőnek, és megjelenésük a sikeres csírázás jele, valamint annak, hogy a növény jó úton halad az egészséges és erőteljes növekedés felé.

Gyökerek

A gyökerek a szárból lefelé nőnek a talajba vagy a szubsztrátumba. A gyökér az első növényi szerv, amely a csírázás során kialakul a magból. A gyökerek rendkívül fontosak a növények, így a kender számára is. A talajból vizet, oxigént és tápanyagokat vonnak el, amelyeket aztán a növények az egészséges növekedéshez használnak fel.

Az egészséges gyökérzetet mikorrhiza gombák hozzáadásával is biztosítani lehet.

Szár

A kendernövény főszára közvetlenül a gyökérzetből nő ki, és az összes mellékszárat támogatja. A szár hozza létre a növény szerkezetét és biztosítja a stabilitását.

A termesztők gyakran vágják le a szárat körülbelül öt csomópont után, amivel arra kényszeríti a növényt, hogy oldalirányban növekedjen. Ez több helyet teremt a tobozok számára.

Ágak

Az ágak a szárból nőnek ki, és a legyező alakú levelek, virágok és tobozok támasztékát képezik. A termesztők gyakran megmetszik őket. Ez lehetővé teszi a növények számára, hogy több energiát fordítsanak a virágok és a tobozok termelésére.

Csomópontok

A csomópont az a pont, ahol egy ág kinő a szárból, vagy ahol egy ág kinő egy másik ágból. Egyes csomópontok legyező alakú leveleket vagy virágokat hozhatnak, de ez nem alapszabály.

A csomópontok fontosak a kendernövény nemének meghatározásában, mivel éppen itt jelennek meg a hím- és a nőivarú nemi szervek.

A csomópontok közötti teret "internódiumnak" nevezzük. Ezek egymástól lévő távolsága megjósolhatja, hogy a növények magasak lesznek-e, vagy inkább a talajhoz közelebb állnak majd.

Legyező alakú levelek

A legyező alakú levelek a kendernövény levelei, amelyekről az egész világ felismeri ezt a növényfajt. Úgy néznek ki, mint egy kéz ujjai, és az a feladatuk, hogy elfogják a fényt. Általában szinte egyáltalán nem tartalmaznak gyantát, ezért a termesztők a betakarítás során levágják, majd komposztálják őket.

Cukros levelek

A cukros levelek a tobozokat vonják be. Gyantaréteg borítja őket, amely úgy néz ki, mint a cukorszórás. A termesztők ugyan eltávolítják a tobozokról, de megtartják, majd kivonatok és különféle más kendertermékek készítéséhez használják fel őket.

Virágok

Vagyis más néven "tobozok". A kendervirágok az oka, hogy egyáltalán termesztik ezt a növényfajt. Olyan kannabinoidokat és terpéneket tartalmaznak, amelyek hatással lehetnek az agyi működésre vagy bizonyos gyógyhatásokat fejthetnek ki. A virágokat kizárólag a nőivarú növények termelik, és felhasználás előtt meg kell szárítani őket.

Kóla

A kóla kifejezés néha, leginkább az angol nyelvben (cola), szorosan egymás mellett növő virágzatot jelent. A kisebb virágzatok, tehát kólák, a növények alsó részén, míg a fő kóla, avagy csúcstoboz a növények legtetején található.

A kehelylevelek és a virágkehely

A kehelylevelek a nőivarú nemi szerveket zárják körül. Úgy néznek ki, mint egy zöld, könnycsepp alakú "levél", és erősen gyantás mirigyek borítják őket, amelyek a legnagyobb koncentrációban termelnek kannabinoidokat a növény bármely más része közül.

Ők együtt alkotják a virágkelyhet. Ez védi a növény petesejtjét - azt a képződményt, amely beporzáskor maggá alakul.

A stigma és porzóbibe

A porzóbibe tartalmazza a virág szaporító részeit. A bibe élénk színű, hajszálvékony rostjait stigmának nevezzük. A bibe a hímivarú növények virágporának befogására szolgál.

A bibe porzószálai eleinte fehérek, majd a növény érésével fokozatosan sárgára, narancssárgára, vörösre vagy barnára sötétednek. Bár nélkülözhetetlenek a növény szaporodásához, a tobozok erőssége és íze szempontjából nincs szerepük.

Trichomák

A trichomák apró mérete ellenére nehéz nem észrevenni őket. Különösen akkor, amikor már teljes erejükkel jelen vannak, és nehéz kristályos gyantájuk beborítja az egész virágot. A gyanta áttetsző, gomba alakú mirigyeken keresztül választódik ki, amelyek a szárakon, egyes leveleken és különösen a nőivarú virágokon találhatók meg.

A kendernövény trichómái eredetileg azért fejlődtek ki, hogy megvédjék a virágokat a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól. Ezek az átlátszó mirigyek aromás vegyületeket, úgynevezett terpéneket, valamint terápiás kannabinoidokat, például THC-t és CBD-t bocsátanak ki. A termesztés sikere és a későbbi minőségi CBD- vagy THC-termékek előállítása éppen a trichomáktól és az erőteljes, cukorszerű gyantától függ.

Hímivarú vs. nőivarú kendernövények

A kender kétlaki növényfajta, ami azt jelenti, hogy vannak hímivarú és nőivarú növényi egyedei. A kétlakiság továbbá azt is jelenti, hogy a hímivarú és nőivarú nemi szervek különböző növényeken fordulnak elő. Ha tehát van otthon egy edénnyi vagy egy zacskó marihuánatartaléka, amik bennük vannak, azok biztosan nőivarú virágok.

A nőivarú növények gyantát előállító virágokat termelnek. Ez található a tobozokon, amelyeket elszívunk. Ezzel szemben a hímivarú virágok virágporzacskókat termelnek, amelyek a hím levelek szárának elején találhatók. A hímivarú növények beporozzák a nőivarú egyedeket, ezzel elindítva a magtermelést. Az általunk elfogyasztott virágok vagy tobozok azonban mag nélküli nőivarú növényekből származnak. Ezeket gyakran "sinsemilla" néven emlegetik, ami lefordítva tehát annyit jelent, hogy "mag nélküli".

Ha biztos akar lenni abban, hogy csakis nőivarú növényeket termeszt, akkor válasszon klónokat vagy az anyanövénnyel genetikailag azonos hajtásokat. Megpróbálkozhat a feminizált magokkal is, amelyek egy speciális nemesítési eljárásnak köszönhetően garantálják a kizárólag nőivarú növények kifejlődését.

Hogyan állapítható meg a kendernövény neme?

Szeretné megtudni a növénye nemét? A megoldást a csomópontok között keresse.

A kendernövény nemét könnyen meg lehet állapítani a csomópontokból, ahol a levelek és az ágak elválnak a száraktól. A hímivarú növény itt fejleszti ki a pollenzacskókat, amelyek a magok terjesztésére szolgálnak, a nőivarú növény pedig a porzóbibét, amely csapdába ejti a virágport. Ezeket a különbségeket már több héttel azelőtt láthatjuk, hogy a szaporítószervek elkezdik betölteni a szerepüket a szaporodási ciklusban.

A nem kérdése általában már négy héttel a fiatal növény kifejlődése után megállapítható. Néha azonban egy kicsit tovább is eltarthat. Ez attól függ, hogy a csírázási fázis milyen gyorsan következik be. A hatodik hétre ennek azonban már egyértelműnek kell lennie, és ekkora már biztosan meg fogja tudni állapítani a kendernövény nemét.

Vizsgálja meg a növények csomópontjait, és nézze meg, mit talál közöttük. Ha apró zacskókat lát, amelyek később virágport termelnek majd, akkor tudhatja, hogy hímivarú növényről van szó. Ha azonban két porzóbibét lát, biztos lehet benne, hogy nőivarú növénnyel van dolga, amely végül egy stigmával fog rendelkezni a virágpor befogására.

Nőivarú kendernövények

Amikor egy tobozokkal teli kendernövényről lát képet, minden esetben nőivarú növényről van szó. A termesztők leginkább nőstény növényeket szeretnek termeszteni. Ugyanis a nőivarú kendernövények azok, amelyek gyantás tobozokat termelnek, és ezeket imádják a kenderrajongók.

A nőivarú kendernövények elfogják a hímek pollenjét, vagyis virágporát. A beporzás után magokat hoznak létre, amelyek mindkét növény genetikáját továbbadják a következő generációnak.

A kendernövényt azonban elsősorban az ízletes és illatos tobozokért termesztik, nem a magokért. Ezért a kender mag nélkül történő termesztésének gyakorlata, vagyis a sinsemilla termesztés, széles körben elterjedt a szabadidős termesztők körében. Ennek okán a nő- és hímivarú kendernövényeket elkülönítve termesztik, vagy a hímeket teljes egészében eltávolítják a termesztőközegből. Ez megakadályozza a nőstények beporzását, ami lehetővé teszi számukra, hogy minden energiájukat a tobozok termelésére összpontosítsák a magok előállítása helyett.

A hím- és nőivarú kendernövényeket legtöbbször csak a növények keresztezésekor vagy új fajták létrehozásakor zárják össze.

Hímivarú kendernövények

A hímivarú kendernövények tobozok helyett virágporzacskókat termelnek. A hímeket azonban a legtöbbször kidobják, hogy megakadályozzák a nőivarú növények beporzását. Senki sem szeretne magokat szívni a minőségi tobozok helyett.

Bár a hímek nagyon fontosak az új fajták létrehozásában és a genetikai információk átadásában, a legjobb, ha a szaporítást tapasztalt, profi termesztőkre bízzuk. A hímivarú növények egyébként a beporzáshoz szükséges genetikai információ felét biztosítják.

Ezért fontos a genetikájuk figyelemmel kísérése. A tulajdonságaik, mind az alakjuk, növekedési sebességük, a kártevőkkel és penészgombákkal, valamint az éghajlati viszonyokkal szembeni ellenálló képességük mind-mind továbbadhatók. Ezzel javítható a jövő kendernövény-generációinak minősége.

A hímivarú növények a következőkre is felhasználhatók:

• Kenderrost - a nőivarú növényekből is kinyerhető anyag, amely esetükben vastag és durva. Ezzel szemben a hímivarú növényekből származó anyag finomabb. Így a hím kenderrost jóval alkalmasabb textiltermékek, például ruházat, ágyneműk, terítők és egyéb háztartási felhasználásra szánt termékek előállítására.
• Koncentrátumok előállítása - a hímivarú növények kis mennyiségű kannabinoidot tartalmaznak, ezért szintén lehet pszichoaktív hatásuk. Azonban a nőivarú kendernövényekhez képest a bennük lévő mennyiség valóban elenyésző. Ennek ellenére még ez is kivonható és felhasználható koncentrátumok előállításához.

Mik a hermafrodita kendernövények?

A hermafroditák viszonylag ritkák. Ezek olyan kendernövények, amelyek hím- és nőivarú nemi szervekkel egyaránt rendelkeznek. Az ilyen növények képesek beporozni magukat és más növényeket is. Ez azonban nem jó, mert utódaik szintén hermafrodita géneket hordoznak, azok pedig nem kívánatosak.

Egy növény leginkább akkor válhat hermafroditává, ha túlzott stressznek van kitéve. A fő stressztényezők, amelyek hermafroditizmust okoznak, a következők:

• Sérülések
• Kedvezőtlen időjárás
• Betegségek
• Tápanyaghiány

 A kender esetében kétféle hermafrodita-típus ismert:

• Növények, amelyek virágokat és pollenzacskókat termelnek
• Növények, amelyek "banánnak" nevezett képződményeket termelnek - banánra hasonlítanak

Bár mindkét esetben keletkezik virágpor is, az igazi hermafrodita kendernövények elsősorban pollenzacskókat termelnek, amelyeket át kell szakítani. A "banánok" tehát csupasz pollentermelő pálcikák.

Mivel a hermafroditizmus leginkább akkor következik be, amikor a kendernövényt stresszhatás éri, fontos a növény megfigyelése, miután ez megtörténik: beltérben gyakran a magas hőmérséklet vagy a fényszivárgás okozza a stresszt, míg a szabadban például egy nagyobb ág letörését követően válhat hermafroditává egy kendernövény.

Egy másik gyakori oka ennek az állapotnak maga a genetika. Ezért a legjobb, ha kerüljük azokat a növényeket, amelyeknek rossz a genetikája, vagy amelyek ősei között korábban hermafroditák is voltak. Ezzel a lépéssel ugyanis az egész kertjét megvédheti. Ha tehát az ellenőrzés során hermafroditizmus jeleit észleli bármelyik kendernövényen, azt azonnal távolítsa el! Ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozza a nőivarú növényei nem kívánt beporzását.