A hímivarú, a nőivarú és hermafrodita kendernövények megértése

Amikor kendert termesztünk, a magokból nőivarú, hímivarú vagy hermafrodita növények fejlődnek ki. A hermofroditák mindkét alapnem keresztezései. A nemek közötti különbségek ismerete elengedhetetlen az erős termesztési eredmények fenntartásához, akár a fajták keresztezését tervezi, akár nőivarú növényei terméshozamának maximalizálását szeretné elérni, akár az egyes nemi típusok tanulmányozására szeretne fókuszálni.

Íme egy útmutató a hímivarú, a nőivarú és hermafrodita kendernövények megkülönböztetéséhez.

Tartalom:

1. Mit következik abból, hogy a kender kétlaki?
2. Hímek vs. nőstények: mik a különbségek?
3. Hermafroditák: amikor a kender egylakivá válik
4. Meg lehet állapítani a kendernövény nemét még a virágzás előtt?
5. Hogyan lehet azonosítani a kendernövények különböző nemeit?
6. A hermafrodita kendernövények típusai
7. Hogyan lehet megakadályozni, hogy a hermafrodita növények veszélyeztessék a termesztést?
8. Mennyi ideig marad meg a virágpor a termesztőhelyiségben?
9. Milyen magokat érdemes használni a nemesítéshez?
10. Meg lehet állapítani a magról, hogy milyen nemű lesz a belőle kifejlődő növény?

A pszichoaktív kannabinoidoktól az aromás terpénekig a kendernövények számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek egyedivé teszik őket a növényvilágon belül. Egyediségük azonban nem merül ki az általuk termelt fitokémiai anyagokban.

A növényfajok túlnyomó többsége egylaki. Vagyis egy növényen - egy házon belül - hím és női nemi szervek is találhatók. Ilyen növények közé tartozik számos mezőgazdasági kultúrnövény, például a kukorica vagy a sütőtök. Ezek a növények könnyen megtermékenyítik saját virágaikat a saját virágporukkal.

A kendernövény azon kisebbségbe tartozó fajok közé tartozik, amelyek a természetben kétlakiak. Ez azt jelenti, hogy külön hímivarú és külön nőivarú növényeket alkotnak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a virágzó növényfajoknak mindössze 7%-a rendelkezik ezzel az érdekes tulajdonsággal.

Mit következik abból, hogy a kender kétlaki?

Ez a tulajdonság a kendertermesztők és -nemesítők előnyére szolgál, mivel lehetővé teszi számukra, hogy külön hím- és nőivarú növényeket különítsenek el. Ezzel képesek megakadályozni a virágok megtermékenyülését és a magok képződését, ami jobb minőségű virágokat, úgynevezett sinsemillákat eredményez.

Továbbá azt is jelenti, hogy a kendertermesztők nagyobb kontrollt gyakorolhatnak a specifikus hím és nőstény növények keresztezése során. Kiválaszthatnak két egészséges és erőteljes példányt, egymáshoz közel helyezhetik őket, és olyan utódokat hozhatnak létre, amelyek bizonyos kívánt tulajdonságokat hordoznak.

Vessünk most egy mélyebb pillantást a hím és nőstény kendernövényekre. Azt is megnézzük, mi okozza, hogy egyes példányoknál mind a hím, mind a nőstény szaporítószervek kifejlődnek.

Hímek vs. nőstények: mik a különbségek?

Amíg csak palánták, majd a vegetatív fázisban is, a hímivarú és nőivarú növények ugyanúgy néznek ki. Amikor azonban a virágzási szakaszba lépnek, a növények végre elkezdik felfedni a nemüket. Ebben az időszakban a nőstény növények kannabinoidokkal teli gyantás tobozokat, a hím növények pedig virágporral teli pollenzacskókat képeznek.

A nőstény kendernövényeket elsősorban az alkalmi termesztők célozzák meg, akik saját használatra szeretnének készleteket felhalmozni. Azonban a genetika függvényében a nőivarú növények drámaian különbözhetnek egymástól. Egyesek kicsik maradnak, sűrű koronát növesztenek és kifejezett oldalnövekedést produkálnak. Mások több mint 3 m magasra is nőhetnek, bőséges termést hoznak, és inkább fákra hasonlítanak, mint közönséges kerti növényekre.

A különbségek ellenére egy dolog azonban közös minden nőivarú növényben: virágot hoznak. Ezeken a virágokon, amelyeket a szakzsargon tobozoknak nevez, apró mirigyszerű struktúrák, úgynevezett trichomák találhatók, amelyek kannabinoidokat, például THC-t és CBD-t termelnek.

A hímivarú növények ezzel szemben nem termelnek virágokat. Ezáltal kevésbé értékesek azon termesztők számára, akik csak a tobozterméssel foglalkoznak. Termelnek viszont virágporzacskókat. Ezek a kis zacskók állítják elő a nőivarú virágok megtermékenyítéséhez és a hibridek létrehozásához szükséges genetikai anyagot. Ez a tény teszi a hímeket rendkívül fontossá az új kender-félék nemesítésének területén.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a hím virágporzacskók és a nőivarú virágok ugyanazon a helyen fejlődnek a növényen. Mindkét struktúra csomópontokból ered, vagyis azokból a pontokból, ahol az ágak találkoznak a főszárral. Amikor tehát azt látja, hogy egyes növényeken rügyek kezdenek kialakulni, keresse a pollenzacskókat is.

Hermafroditák: amikor a kender egylakivá válik

A kendernövény, akárcsak azok, akik szeretik, nem mindig követi a szabályokat. :) Néha ez a kétlaki növényfaj szembe megy az árral, és ugyanazon a növényen hím és női nemi szerveket is kifejleszt. Ezeket a példányokat nevezzük hermafroditáknak. A növényeknél ezt a szokatlan tulajdonságot genetikai vagy környezeti tényezők (vagy mindkettő) okozhatják. Mivel a hermafroditáknak rügyeik és pollenzacskóik is vannak, kialakul bennük az önbeporzás képessége, vagyis önmagukkal szaporodnak.

A termesztők érthető módon el akarják kerülni ezt a jelenséget, mivel ők a lehető legjobb minőségű tobozok termelésére törekszenek. Az alábbi szakaszban részletezzük, hogy mi okozza a hermafroditizmust, és hogyan lehet elkerülni.

Meg lehet állapítani a kendernövény nemét még a virágzás előtt?

A válasz: szerencsére igen. A hímek veszélyt jelentenek azokra a termesztőkre, akik csak gyantával teli tobozokra vágynak. Ha azonban valaki tudja, mire kell figyelnie, elkerülheti a hímivarú növényeket. Nem kell megvárnia, amíg kifejlőnek a virágporzacskók, és nem kell kockáztatnia, hogy kiszórják a genetikai anyagukat. A lényeg, hogy előre kiszúrhatja a hímivarú növényeket a kertjében.

Mielőtt a kendernövények a virágzás szakaszába lépnének, úgynevezett elővirágok formájában kezdik felfedni a nemüket - teszik ezt a rügyek és a pollenzacskók korai fejlődési szakaszában, amelyek a csomópontok körül alakulnak ki. Vagyis ott, ahol az ágak és a főszár találkoznak. Eltart azonban egy ideig, amíg az elővirágokon a hím és a nőstény jegyek nyilvánvalóvá válnak. Ez általában hat hetet vesz igénybe.

·         Mikor lehet megmondani, hogy egy növény hímivarú vagy nőivarú?

A hímivarú növények hamarabb mutatják a legfontosabb jegyeket, mint nőivarú társaik. Ez lehetővé teszi a figyelmesebb termesztők számára, hogy a hímivarú növényeket már jóval azelőtt eltávolítsák a termőhelyről, hogy a nőivarú növények virágzásnak indulnának. A hímivarú növények általában két héttel korábban mutatják meg nemüket, mint a nőivarúak. Az elővirágok megjelenésére a vegetációs időszak hatodik hetében számíthat.

Hogyan lehet azonosítani a kendernövények különböző nemeit?

A kendertermesztők számára nagyon fontos, hogy minél korábban azonosítani tudják a növények nemét. Ha elsajátítja a növények nemének meghatározásához szükséges tudást, képes lesz megelőzni a véletlen beporzást.

A cél tehát az, hogy megtaláljuk a hímeket, és a lehető leggyorsabban eltávolítsuk őket a termesztőhelyiségből vagy a kertből. A növény neme már a korai virágzási szakaszban meglehetősen nyilvánvalóvá válik. Az idő nagyon fontos tényező ebben a tekintetben. Minél gyorsabban azonosítjuk és eltávolítjuk a hímivarú növényeket, annál inkább csökkentjük a véletlen megtermékenyülés valószínűségét.

·         A hímivarú növények elsődleges jellemzőinek azonosítása

A termesztők a növények nemét az antézisek alapján határozzák meg, amik a vegetációs időszak késői szakaszában a csomópontokban kialakuló kis szerkezetek.

A virágzás korai szakaszában járja körbe a termesztőhelyiséget vagy a kertet egy nagyítóval vagy nagyító üveggel. Minden növényen ellenőrizzen több csomópontot, hogy lássa, hol tartanak a virágzási folyamatban. Ebben a szakaszban még nem fog nyilvánvaló virágokat vagy pollenzacskókat látni. Helyettük keresse a fiatal elővirágokat. Bár ezek az apró szerkezetek hasonlóak, mégis vannak olyan jellegzetességeik, amelyek alapján meg tudják őket különböztetni egymástól a termesztők.

A hím elővirágok úgy néznek ki, mint az apró zöld tojások vagy golyók. Ezek a fiatal virágporzacskók simának tűnnek, nincsenek rajtuk pelyhek és nincs jellegzetes csúcsuk. A virágzás későbbi szakaszában a virágporzacskók nagyobb és sűrűbb csomókat kezdenek képezni. Ebben a szakaszban már szabad szemmel is könnyen felismerhetővé válnak. A virágporzacskók általában 2-3 héttel a kialakulásuk után kezdik el szétszórni a tartalmukat. Ha nem tervezi a növények keresztezését, mindenképpen távolítsa el őket a termesztői területről, méghozzá a lehető leggyorsabban.

A hímivarú és nőivarú virágok közötti különbség a vegetációs időszak későbbi szakaszában válik szembetűnőbbé. Az éles szemű termesztők azonban már a korábbi szakaszokban is meg tudják különböztetni őket. A hímek előfutárai, a staminátusoknak nevezett anatómiai tájékozódási pontok sokkal kerekebbek. Egy kerek zacskót tartalmaznak, amelyet egy hosszú, kiálló szövetdarab kísér. Ezeket a struktúrákat együttesen "golyó és pálca" néven emlegetik. Ha hagyjuk kifejlődni, a hímivarú porzók gyorsan átalakulnak lógó, virágporral teli zacskókká. A hímivarú növények egyéb jellemzői is segítenek elárulni a nemüket. Ezen morfológiai különbségek közé tartozik a nagyobb magasság, a vastagabb szár és a kevesebb levél.

·         A nőivarú növények jellemzőinek azonosítása

A nőivarú elővirágok is csomópontokban fejlődnek. Egy nyilvánvaló vizuális jellemző alapján lehet őket megkülönböztetni: a pelyhek alapján. A nőivarú elővirágok kelyhe könnycsepp alakú, a csúcsból apró szőrszálak állnak ki. Ezek az apró szőrszálak, az úgynevezett porzószálak a női kendervirágok nemi szervei.

A kiálló struktúrák a virágpor befogására szolgálnak, így biztosítva a megtermékenyülést. A virágból kifelé állnak, hogy a levegőből származó virágport felfogják, vagy a virágporral borított rovarok megdörzsöljék őket.

Néhány héten belül ezek a kis elővirágok sűrű tobozokká duzzadnak, amelyek kannabinoidokban és terpénekben gazdag gyantát kezdenek képezni. Ha sikerült időben eltávolítania a hímeket, hogy megakadályozza a beporzást, a virágok a növekedési ciklus végéig folyamatosan gyantát fognak termelni.

·         A hermafroditák azonosítása

Több tényező is okozhatja, hogy a nőivarú növények a virágaik mellett virágporzacskókat vagy csupasz porzóhüvelyeket termelnek. Ez a természetes tulajdonság biztosítja, hogy a növényeknek ne kelljen a hímek pollenzacskóinak közelségére támaszkodniuk. Amint azt egy pillanat múlva tárgyalni fogjuk, ez valójában egy elképesztő túlélési mechanizmus és a természet zsenialitásának megnyilvánulása. A hermafroditák azonban nem kívánatosak a termesztőhelyiségben vagy a kertben. Most pedig mindkét típusról és az általuk okozott problémák elkerüléséről is szót ejtünk.

A hermafrodita kendernövények típusai

A hermafrodita kendernövényeknek két különböző formája létezik: a valódi hermafroditák és a "banánok".

Az előbbiekre határozottan jellemzőek a hím és női nemi szervek. Közelebbről megvizsgálva észrevehetjük, hogy egyes csomópontokban pollenzacskók foglalnak helyet, míg más csomópontokban nőivarú virágok vannak. Amikor a virágporzacskók kipukkadnak, a virágpor a virágokba kerül, vagyis a növény gyakorlatilag önmagával szaporodik. Ily módon a hermafroditizmus genetikai információi átöröklődnek a következő generációra.

A "banán" hermafroditák a nevüket a fizikai jellemzőikről kapták. Ahelyett, hogy külön szerveket képeznének, a nőivarú virágban egy csupasz, pollentermelő porzószálat növesztenek. Ez a csupasz függelék közvetlenül a bimbókra hullatja a virágport, hogy biztosítsa az önreprodukciót. Ezek a porzók alakjukban és színükben hasonlítanak az ízletes trópusi gyümölcshöz, amelyről a nevüket kapták.

Hogyan lehet megakadályozni, hogy a hermafrodita növények veszélyeztessék a termesztést?

A hermafroditizmus két fő tényező eredménye: a stressz és a genetika. Stressz esetén a hermafroditizmus túlélési mechanizmusként szolgál. Ha egy növény sérüléssel, hőséggel, betegséggel vagy tápanyaghiánnyal találkozik, félni kezd. A növények ilyenkor alapvetően azt érzik, hogy lejárt az idejük. A szaporodásra tett utolsó kísérletként úgy döntenek, hogy nem várnak tovább az ellenkező nemű növényekre, hanem maguk teszik meg, amit szükséges.

A probléma elkerülése érdekében próbáljon meg stabil környezetet fenntartani a termesztőközegben. Használjon termohigrométert a hőmérséklet és a páratartalom ellenőrzésére, tartsa be a szigorú világítási ütemtervet, és gondoskodjon arról, hogy a növények minden szükséges tápanyagot megkapjanak.

Azonban még ha a szükséges feltételeket biztosítja is, a növények a rossz genetika miatt még mindig önbeporozódhatnak. A rossz genetikai előzményekkel és túl sok genetikai variációval rendelkező növények hajlamosak arra, hogy hermafroditákká váljanak. Ezért fontos, hogy csakis olyan neves cégektől vásároljon, amelyek kiváló minőségű és stabil genetikájú magokat kínálnak.

Mennyi ideig marad meg a virágpor a termesztőhelyiségben?

Megfelelő körülmények között a termesztők több évig is tárolhatják a nemesítési célú virágport. Ez a megtermékenyítő anyag azonban nem marad meg ilyen sokáig, ha a termesztőhelyiségek és kertek illékony környezetének hatása alá kerül. A virágporszemek ugyanis elveszítik életképességüket, ha víznek, hőnek és fénynek vannak kitéve - ezek olyan elemek, amelyek meglehetősen gyakoriak bármely termesztőközegben.

Amikor egy hímivarú növény kinyitja a pollenzacskóit és kiszórja a genetikai anyagát, az csak néhány napig marad életképes. Ha ez bekövetkezik, a közelben lévő nőivarú növények szinte biztosan átirányítják energiájukat a gyantatermelésről a magtermelésre. Még ha egyes növényei nem is alakulnak pontosan úgy, ahogyan azt remélte, ez nem jelenti azt, hogy az egész termesztőhelyiséget le kell selejteznie, és az összes termesztőeszközt sterilizálnia.

Az ellenőrizetlen környezetben lévő virágpor körülbelül három nap alatt veszíti el életképességét. Ha óvatosan jár el a nemesítés során, nem kell aggódnia amiatt, hogy a pollenmaradványok "megfertőzik" a következő termelési szezon nőivarú növényeit.

Milyen magokat érdemes használni a nemesítéshez?

Ha ki szeretné próbálni a nemesítést, akkor normalizált kendermagokra lesz szüksége. A feminizált magokkal ellentétben, amelyek csak nőivarú növényeket termelnek, a normalizált magok 50%-os esélyt kínálnak arra, hogy a belőlük kifejlődő növények hím- vagy nőivarúak lesznek.

Ezek a kendermagok jókora mennyiségű hím- és nőivarú növényt biztosítanak a nemesítőknek, amelyekkel aztán kísérletezhetnek. Keresztezze a legjobb példányokat, hogy létrehozzon saját egyedi fajtákat, amelyek megfelelnek az ízlésének. Ha azonban kizárólag a gyantával teli tobozok érdeklik, a hagyományos magok jó választásnak bizonyulnak. Különösen a stabil és megbízható genetikájuk miatt. Mint azt talán tudja, a normalizált magok kiváló anyanövényeket biztosítanak klónok előállításához, és fantasztikus terméshozamokat képesek produkálni. Ennek azonban ára van, ugyanis figyelnie kell a hímivarú növényekre. A jutalom azonban megéri a fáradtságos munkát.

Meg lehet állapítani a magról, hogy milyen nemű lesz a belőle kifejlődő növény?

Sajnos nem lehet. Biztos lehet benne, hogy sokan örülnének, ha volna rá mód. A kendermagot külsőleg szemügyre véve nem lehet megjósolni a leendő növény nemét. A magok még nem növények. Az olyan kulcsfontosságú anatómiai részek, mint a virágok, levelek és szárak nélkül a magok nem nyújtanak elegendő információt a növények jövőbeli neméről.

Viszont adnak némi támpontot a minőségre vonatkozóan. Színük, fényességük, méretük, alakjuk, sőt még a forrásuk is segíthet megjósolni az életképességüket. Azonban még ezek a tulajdonságok sem utalnak a belőlük kifejlődő növények jövőbeli nemére.